SALVADOR DALÍ IDÉZETEK
Egyszer majd kénytelenek lesznek miattam az életművemmel foglalkozni.
Amikor hatéves voltam szakácsné akartam lenni.
Hétévesen pedig Napóleon. De amikor benőtt a fejem
lágya megértettem, hogy nem törhetek magasabbra,
minthogy Salvador Dalí legyek.
Nagyon ritkán süllyedek odáig az életben, hogy civilbe öltözzem. Én mindig Dalí egyenruhába járok.
Velazquezhez hasonlítva nem számítok, de összevetve a kortárs festőkkel, én vagyok a modern idők legnagyobb géniusza, ám a szerénység nem tartozik az erényeim közé.
Ne féljenek a tökéletességtől. Sosem érik el.
A tökfilkók elvárnák, hogy hallgassak a másokhoz intézett tanácsaimra. Lehetetlen, hiszen én tökéletesen más vagyok...
Abból a tényből, hogy magam sem látom tisztán festményeim értelmét, nem következik, hogy nincs értelmük.
Ha az amerikaiaknak egy családot rajzolsz, amint épp egy gordonkát szeletelnek fel, mint a báránycombot, hidegen hagyja őket. De ha egyúttal bajuszt festesz a kutyának, zavarba jönnek és megkérdezik, hogy miért.
Két őrszemként felállított bajszom személyem bejáratát védelmezi.
Sohasem kábítózok, hiszen magam vagyok a kábítószer.
Vannak napok, amikor úgy érzem, belehalok a túlságosan nagy adag elégedettségbe.
Az a fontos, hogy terjesszük a zavart, nem pedig az, hogy kiküszöböljük.
Csak olyasmit olvasok szívesen, amit nem értek. S mivel nem értem, számtalan értelmezést el tudok képzelni.
A puha órák nem mások, mint az idő és a tér paranoia-kritikai érett, különc és magányos camembert-ei.
Akár kemény, akár puha az óra, nincs jelentősége, az a fontos, hogy pontosan mutassa az időt.
A bolond és köztem csupán egyetlen egy a különbség, éspedig az, hogy én nem vagyok bolond.
Dalí körül minden valódi, kivéve engem.
Nem könnyű az egész világ feszült figyelmét folyamatosan magunkra vonnunk fél óránál tovább. Nekem húsz éven át sikerült és minden áldott nap.
Ha zsenit játszol, azzá leszel.
Tudom mit eszem. Azt nem tudom mit csinálok.
Mások véleménye hidegen hagy. Kizárólag az érdekel, hogy Dalíról beszéljenek. Még akkor is, ha kénytelenek csupa jót mondani.
Sokat adok az egészségemre, ragaszkodom ahhoz, hogy életben tartsam-ami számomra a világon a legkivételesebb-magamat.
Az ellenségeim nélkül nem lennék az, aki vagyok.
Minden alakít rajtam, de semmi sem változtt meg.
Már gyermekkoromban elhatároztam, hogy könnyed multimilliomosként vágok át az életen.
Saját világegyetemmel rendelkezni jobb, mint autótulajdonosnak lenni.
A szerénység nem kifejezetten az én műfajom.
Az a fontos, hogy terjesszük a zavart, nem pedig az, hogy kiküszöböljük.
Csak olyasmit olvasok szívesen, amit nem értek. S mivel nem értem, számtalan értelmezést el tudok képzelni.
A puha órák nem mások, mint az idő és a tér paranoia-kritikai érett, különc és magányos camembert-ei.
Akár kemény, akár puha az óra, nincs jelentősége, az a fontos, hogy pontosan mutassa az időt.