Malota László már első, önéletrajzi ihletésű regényével berobbant a köztudatba, meghódítván a magyar irodalomszerető közönséget, huzamosabb ideig vezetve a szépirodalmi sikerlistákat többek között Kertész Imre Nobel-díjas könyve előtt.

Lebilincselő, fordulatos, magával ragadó, inkább sejtető, s éppen ezért jobban megrázó írásstílusával, egyéni, helyenként cinikus humorával, szellemes, néhol hányavetinek tűnő modorával méltán vált az egyik legolvasottabb magyar íróvá.

Malota László szegény, zsidó, katolikus értelmiségi család második gyermekeként látta meg a napvilágot. A nagyapja Auswitzban halt meg. Már négyéves korában megmutatkozott zenei tehetsége – szülei beíratták a zeneiskolába, ahol fagottozni, zongorázni és hegedülni tanult – hiszen számos színvonalas versenyt megnyert. Szülei betegsége miatt a bizonytalan megélhetést biztosító zenei pálya helyett kénytelen volt szakmát tanulni. Tizennyolc évesen a Pázmány Péter Hittudományi Akadémia hallgatója lett, ahol szeminaristaként papneveldében lakott.

Ezután többek között játéktermi játékmesterként, állami gondozottak között nevelőtanárként, éjszakai szórakozóhelyen kidobóként, magánedzőként, kulturális programigazgatóként dolgozott.

2002-ben az önkormányzati képviselőválasztásokon, független jelöltként elindulva bekerült a testületbe, ahol megválasztották az egészségügyi, szociális és lakásügyi bizottság alelnökévé.

Az irodalmon és a komolyzenén kívül nagy jelentősége van az életében a sportnak, leginkább az ökölvívásnak, az atlétikának, a kajakozásnak, a tenisznek. A Maratont már többször is teljesítette.